A felsőoktatási rendszer radikális (és erősen vitatott) átalakítása után (itt elsősorban az állami keretszámok brutális csökkentéséről, illetve ezzel párhuzamosan a költségtérítéses képzés hangsúlyosabbá válásáról lesz szó) arra gondoltam, utánaolvasok a leghitelesebb archívumban, hogy a felsőoktatás tekintetében mire is szavazott 2010-ben a Fideszt hatalomra juttató állampolgár, s vajon igaz-e a tétel, hogy "A (...) választások alkalmával a szavazóktól megtagadták a valóság megismerésére vonatkozó jogukat. Mivel az emberek így bekötött szemmel szavaztak, a kormány nem kapott felhatalmazást a kormányzásra." (copyright: Orbán Viktor, 2006. szeptember)
A felsőoktatás rendszere (is) bonyolult, összetett világ, szándékosan nem érintem minden szegmensét (nem is tudnám egyébként, nem vagyok kellőképpen tájékozott). A most bevezetett szisztémának nyilvánvalóan vannak előnyei-hátrányai, nyertesei-vesztesei, én most nem is ezekre szeretnék rávilágítani, megteszik ezt sokan mások pro és kontra, különféle hangnemben és stílusban.
Írásom tárgya pusztán a szembesítés, illeszkedve a manapság oly divatos, naponta újabb és újabb esetekkel jelentkező "seggszájfelderítő" hullámba. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló, alapanyag a kormányváltás óta annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele (lent a deltatorkolatnál). Természetesen nem feledkezem meg arról sem, hogy a "seggszáj-effektus" nem újkeletű jelenség, és főleg nem oldal- vagy pártfüggő. A politika sajnos nem az igazmondás művészete, hazudik, aki mást mond. Lehetne idézni szépen sorban a másik oldalról is eleget.
A jelenlegi hatalom azonban (önmagát mintegy erkölcsi magasságokba emelve) hosszú éveken át szónokolt igazságről, hazugságról, hitelességről, illegitimitásról stb., iskolapéldáját adva a klasszikus esetnek: más szemében a szálkát is meglátja, miközben a sajátjában egy egész tetőszerkezetet sem vesz észre. Hitelességük elporladása, hazugságaik napvilágra kerülése, a saját magukkal való száznyolcvan fokos szembemenetelés éppen ezért ma végtelenül látványos, és további leleplezésekért kiált.
Szörnyűlködés céljából bármely nevesebb magyar párt archívumát fel lehet lapozni, csalódás az embert garantáltan nem fogja érni. A Fideszé különösen kiemelkedő példány, megérne egy összehasonlító elemzést. A populista nyelvhasználat és az elvtelenség valóságos tárháza, az ember csukott szemmel is nyugodtan klikkelhet, ha igazi "gyöngyszemekre" akar bukkanni. Különösen a 2010-es kormányváltás óta érdemes a korábbi (ellenzéki) évek terméseiből csemegézni.
Tulajdonképpen nem is értem, miért nem takarították még ki az archívumot, elvégre Szijjártó Péter személyes honlapja is elérhetetlen, mióta visszakullogtunk az IMF-hez, és a Fidesz múltja is megváltozik néha a történeti visszaemlékezésekben, vagy utólag egyszerűen kimarad belőle néhány kényesnek számító liberális év. Valójában tehát épp az lenne a normális, ha a párt honlapjáról eltüntetnék az ellenzéki nyolc év ma már roppant kínos bejegyzéseit. Mintha az egész meg sem történt volna. Van ebben rutin.
No de vissza ez elejére: felsőoktatás (a teljesség igénye nélkül, időrendi sorrendben).
1. gyöngyszem: 2007. május 9.
"...csökkent az államilag finanszírozott keretszám, amivel a kormány lopakodó módon bevezette a tandíjat, hiszen ezzel egyre több fiatalt terelt át az államilag finanszírozott képzésből a költségtérítéses képzésre" - jelentette ki Pokorni Zoltán.
Tehát a Fidesz alelnöke szerint (ami nyilván hivatalos pártálláspont) a mai Fidesz-KDNP kormány (lopakodó módon) bevezette a tandíjat. Döbbenetes! Népszavazást!
2. gyöngyszem: 2007. július 26.
"...az alacsony államilag támogatott keretszámok miatt a népszerű szakokra csak rendkívül magas pontszámmal lehetett bejutni. Ez egyértelműen összefügg a keretszámok csökkenésével, s az a következménye, hogy akár nagyon komoly, több nyelvvizsgával rendelkező, emelt szintű érettségit tett diákok sem nyertek felvételt. (...)
[V]árhatóan éles konfliktus alakul ki az intézmények között, amelyek az új rendszerben kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedésük miatt, vagy mert mesterképzést nem tudnak folytatni, elveszítik nem csak államilag finanszírozott, hanem költségtérítéses hallgatóikat is."
Ezt Sió László, a Fidesz oktatásügyi szakembere jelentette ki, ostorozva a kormány felsőoktatási politikáját. A probléma elvileg ma is ugyanez, az ostort (meg az arcát) azonban Sió időközben elvesztette...
3. gyöngyszem: 2008. április 23.
"...a kormány hívhatja bárhogyan, FER-nek vagy éppen tandíjnak, a lényege ugyanaz. A választók azonban (...) a felsőoktatás szélesítését, nem pedig szűkítését várja (sic!) el a kormánytól."
Hangoztatta Pokorni Zoltán, a felsőoktatás szűkítését ma gátlástalanul végző kormánypárt alelnöke. Egyebekben lásd az 1. gyöngyszemet...
4. gyöngyszem: 2008. szeptember 22.
"A kormány az utolsó pillanatban is változtatott a felsőoktatási felvételi rendszeren, mellyel átláthatatlanná tették a szisztémát, és sok diákot önhibáján kívül elzárt (sic!) a továbbtanulásból (sic!)."
Így beszélt a parlamentben Cseresnyés Péter, akinek a véleménye nyilván azóta sem változott, csak közben polgármester lett, s valószínűleg ma ezért nincs ideje megszólalni...
5. gyöngyszem: 2009. január 16.
"Vagyis mind Magyarországon, mind pedig Európában mindenkinek meg kell teremteni a tudáshoz való hozzájutásnak a lehetőségét, a kiemelkedésnek a lehetőségeit. (...) Európa le fog maradni, Magyarország pedig, ahogyan láttuk (...) éppen az ellenkező irányban indult el, éppen el akarja zárni az embereket. Éppen ezáltal Magyarországot gyengíteni akarja, a magyar képességeket és a magyar különlegességnek, és a magyar tudásnak a versenyképességét akarja elvenni."
Mondta három éve Szájer József, a látnok...
6. gyöngyszem: 2009. március 9.
"Megdöbbenve értesültem arról, hogy Önök arra készülnek, hogy menet közben megváltoztassák a felsőoktatási felvételi játékszabályait" - húzta alá interpellációjában Pánczél Károly. Emlékeztetett Manherz Károly államtitkár nyilatkozatára, miszerint lehetséges a felvételi keretszámok módosítása oly módon, hogy csökkenjen az államilag finanszírozott képzésre felvehető hallgatók száma. (...) Leszögezte: ez a felvetés szégyenletes és elfogadhatatlan, egy jogállamban ilyen lépés nehezen képzelhető el (kiemelés tőlem: Zorro). (...)
"Fel sem merül (...) hogy a felvételire jelentkezett fiatalok évek óta készülnek tanulmányaik folytatására, felkészítő foglalkozásokra, különórákra járnak, nyelvvizsgát tesznek. Ha ez az elképzelés valósággá válik, sokuk pénz- és energia-befektetése veszhet kárba" - jegyezte meg.
Ezek szerint Pánczél Károly (vagyis a Fidesz) úgy gondolja, hogy ma nem élünk jogállamban...
Talán elég most ennyi is (lehetne még szemezgetni, ráadásul ez csupán egyetlen terület volt, a felsőoktatás).
Tudom, időközben eltelt pár év, változott a világ, a gazdaság... no meg a kormány. És valójában csak ez utóbbi a lényeg. Az önkritika, az önreflexió, a katarzis azonban így is, úgy is elmaradt. S ezért az ember eleve nem is láthat ma mást, mint puszta seggszájakat, és a következetes elvtelenség további tobzódását.
Akik 2006 után az igazmondást és a szembenézést követelték (jogosan!), ma ugyanazzal a lendülettel hazudtolják meg saját magukat (vagy mentegetik a mai hazugokat), és nem hajlandók a szembenézésre - természetesen tisztelet a ritka kivételeknek.
Pedig lehetne ezt például így is, legalább kicsit árnyaltabban: "Jó-jó, csökkenteni kell a keretszámokat, Viktor, és kell az a költségtérítéses képzés is, persze, hiszen semmi nincs ingyen, de hát... ööö... khm... mintha egy-két éve még épp ennek az ellenkezőjét mondtátok volna, nem? Esetleg nem kéne először ezt a részét tisztába tenni?"
Valóban, a politika nem az igazmondás művészete, ez azonban nem lehet mentség. Ha 2006 után nem volt az, ne legyen az ma sem!
HOZZÁSZÓLÁSOK
Eddig 8 komment érkezett [
]
1.
zöldhajtókás sárgapitykés közlegény (látogató)
2012. 02. 03. 13:54
Zorro: mai ajánlat a bánatos libsiknek.
lelekgyogyasz.nolblog.hu/arhives/2012/02/02/lelekgyogyaszat
2.
zöldhajtókás sárgapitykés közlegény (látogató)
2012. 02. 03. 14:01
lelekgyogyasz.nolblog.hu/arhives/2012/02/02/lelekgyogyászat
3.
Marijja
2012. 02. 03. 19:23
Zorro (szerkesztö) Ment a plusz!
1+2 Közlegény
Ha vetted volna a fárdságot, és a hivatkozott cikkeket, és a mai postot is elolvastad volna
figyelmesen...
A porhintés és az igazmondás között nagy a különbség, de ez nem elmebeli állapot-függö,
hanem jellembeli hiányosság. Ennyi.
4.
evianna
2012. 02. 04. 0:17
nagyon jó összeállítás!
különben, amit nem nagyon vernek nagydobra: a diákhitelt az első Orbán-kormány vezette be (2001 óta létezik), és láttam is valami videót, ahol Orbán büszkén hangoztatja -már ellenzékben-, hogy a felsőoktatás micsoda fejlődésnek indult a kormányzásuk révén. hát persze, akkor jöttek a büfé-könyvtár szakok)
vagyis én nagyon nem úgy látom, hogy Orbánék jelenleg a szoclib hibákat orvosolják.
sokkal inkább az lehetett már akkor a koncepció, hogy a felsőoktatás majd, ha élni és fejlődni akar, akkor felvesz sok fizetős diákot, akik társfinanszírozzák a fenntartását, hiszen azért az oktatásban is van méretgazdaságosság.
ez egyébként más vonatkozásokban is megmutatkozik:
a Fidesz nem adót, hanem dézsmát szed. (az adófizetés maximalizálásához azt kellene segítenie a kormánynak, hogy több nyereség termelődjön, a dézsma esetében meg teljesen mindegy, milyen a jövedelmezőség és milyenek a terhek: ide a pénzt, a többi nem érdekes. különösen plasztikusan megmutatkozik el például az ágazati különadók esetében, de jó példa az eszetlen minimálbér-emelés is, ahol még azt is előírják, hogy a munkaadók korrigálják a hibás intézkedést. nem lesz emiatt nyereségük? nem baj.)
5.
Zorro (SZERZŐ)
2012. 02. 04. 11:37
Köszönöm az érdemi hozzászólásokat, illetve a Szerkinek, hogy ajánlja a bejegyzést.
6.
rodosto (látogató)
2012. 02. 05. 17:26
Bal-jobb? Valódi alternatíva, vagy csak az örök lázítók
12-02-05 2012. febr. 5. 16:53, b.istvan, még nincsenek kommentek
Az ember természetesnek tartja, például testének két oldalra való osztását, balkéz- jobb kéz, bal láb- jobb láb. Kisebb kivételtől – jobbkezesség, az oldalak ügyességének létezésétől - eltekintve, azt is megszoktuk, hogy ezek valódi alternatívák egyenrangú választások.
Így vagyunk ezzel a politikai választásaink során használatos oldalmegjelölésekkel.
A mai Magyarországon viszont vigyázni kell, mert az oldalmegnevezéseket álcának, félrevezető jelzőnek használják, többnyire nem jóindulatú személyek, érdekcsoportok.
A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a 18. századi francia parlamenti ülésrendből ered: a jobb oldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, a baloldalon pedig a forradalom hívei, a polgárság, azaz a harmadik rend.
A jobboldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.
Tágabb értelemben a jobboldaliság a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet politikai vetülete, míg a baloldaliság az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő világnézet politikai vetülete.
A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja.
A 20. század során a jobboldal leginkább a gazdaságpolitika terén állt szemben a baloldallal (a kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása). Napjainkban a jobboldalt a tradíciók megőrzésével, a hasznosnak vélt újítások beengedésével asszociálhatjuk. Fontos a szerepe a nemzeti politika (de nem feltétlenül a nacionalista politika) terén.
A baloldal a politikai eszmék azon csoportja, melyeknek jellemzője, hogy nagy súlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, a személyes (magán-) érdekek ellenében. A baloldali irányzatok általában támogatják a nagyobb állami szerepvállalást, az egyenlőségre törekvést és a bevándorlást, kulturális sokszínűséget.
A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik.
A baloldalnak több szélsőséges formája közül megemlíthető, például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.
Szocialista diktatúrát meg nem élt, - jellemzően nyugat európai - társadalmakban és országokban a baloldalinak, ill. a jobboldalinak nevezett, - általában a politikai váltógazdaságban szemben álló egymást váltogató - politikai csoportosulások protagoniostáinak elegendő i idejük maradt a kiválasztódásra.
Magyarul, a hitvány emberek kiestek és a rendszer jellemzőjeként azonnal esnek ki ma is.
A mai világban a politikai irányzatok jobboldalra, ill. baloldalra osztása meglehetősen felületes, vagy tudatosan ferdíteni akaró gondolatmenet. Az élet sokkal bonyolultabbá vált, bölcsen tesszük, ha itt is az örök és igaz értékek mentén vizsgáljuk a politikai élet szereplőit elsősorban a tisztesség és közjó mérőegysége mentén. Jelentős, magukra valamit adó politikai elemzők nem is használják ezt a goromba felosztást.
A kommunizmus vezető és sokáig legsikeresebb irányzata sokáig a szovjet típusú, Vlagyimir Iljics Lenin és Joszif Visszarionovics Sztálin nevéhez köthető, marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszer és gyakorlat volt, amelynek tézisei szerint az osztályharc során a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok osztálya szükségszerű győzedelmet arat a tőkés polgári, illetve a feudális arisztokrata osztályok felett. A nemzet csupán egy „vadhajtása” a történelemnek, jelentősége a szabadságjogokkal megszűnik, és az emberek végül mind egyenlők lesznek.
Ennek az ostoba, fenntarthatatlan, és természetellenes eszmének a kivitelezéséhez a szabad társadalom alkalmatlan volt, ezért csak diktatúrával és az azt kiszolgáló emberekre a diktatúrakollaboránsokra volt szükség.
Ezt éltük meg mi is itt Magyarországon. Szemünk láttára alakult ki és még köztük élnek, a diktatúrakollaboránsok, a kommunista párt beiratkozott tagjai, a versenyképtelen társadalmi protagonisták, akik a diktatúra támogatóiként állásokat kaptak pusztán a párttagságuk, besúgóként, ügynökként, pufajkás munkásőrként szerezve, meg amiből a Jóistentől tehetségként kevesebb jutott nekik.
A diktatúra természetéből adódik, hogy a jelentős társadalmi többség ( a diktatura elszenvedői) viseli el a diktatúrakollaboránsok ostoba , kisstílű regnálását.
Vélhetően a többség keretén belül maradtak a tisztességes, tehetséges, embertelen diktatúrát nem támogató, jóindulatú emberek, míg ezek ellentéte a diktatúrakollaboránsok azok simulékony, feltétlen karrierista irigy, többnyire vallástalan alapvető értékeket nem tisztelő gyenge emberek gyülevész bandája volt
És miután ezt a diktatúrát a proletárokra hivatkozva tartották fenn véres eszközökkel bünös körülmények között, tehát a diktatúrakollaboránsok is "von Haus aus" baloldaliaknak tekintik magukat.
Viszont eleve a társadalom megvetését kiváltó, aljának számító kisebbséget képviselik, mint ahogy mi is tapasztalhattuk napjainkban.
Megmaradtak lázítóknak és kútmérgezőknek.
Mérgezik a társadalmi békés alkotó közhangulatot, a demokratikus berendezkedésnek fittyet hányva, elveszett egzisztenciális pozícióikat siratva párologtatják ki depressziós hangulataikat.
Aljas szándékaikat a baloldal és ezzel az egyenrangú politikai választhatóság jótékony álcája mögé rejtve.
Tehát a diktatúrakollaboránsok a kisebbséget és gátlástalan karrieristákat és semmi esetre sem a baloldalt képviselik
Holott az igazi baloldali gondolkodású baloldal másképp gondolkodik.
A Demokratikus Koalíció vezetői, tagjai szerint:
„De hallgatva ezeket a kijelentéseket, az az érzésünk, hogy ezek a szavak sokszor csak arra jók, hogy elfedjék a valóságot. Azt, hogy melyek is a tényleges politikai, személyi, szervezeti, hatalmi szándékok.”
„a baloldal olyan olyan szabadságpárti politikai, kulturális és erkölcsi mozgalom, amelynek célja, hogy ha kell, akkor az erősek, a hatalmasok, a befolyásosok méltányos korlátozásával is biztosítsa a gyengék, az alávetettek a kiszolgáltatottak politikai, kulturális, gazdasági és szociális szabadságának minél szélesebb körű és minél teljesebb érvényesülését.”
„Mint korábban írtuk, a huszadik század második felében előbb a nyugati, majd később a keleti baloldal is arra a következtetésre jutott, hogy az emberek tömegeinek kiszolgáltatottsága ellen nem a tulajdonviszonyok radikális átalakításával, nem a magántulajdon felszámolásával kell fellépni. Minthogy a tervgazdaság kevéssé hatékony működést, széles körű pazarlást eredményezett, és a kiszolgáltatottság korábbi formáihoz még a hiánygazdaságban tapasztalt fogyasztói kiszolgáltatottság is hozzáadódott, nem maradt más következtetés, minthogy nemcsak megengedhető, de kívánatos is megmaradni a piacgazdaság keretei között. Olyan baloldali politikát érdemes tehát keresni, amely a magántulajdon elfogadását, a piaci együttműködés és verseny kereteit alapul véve mérsékli az emberek többségének kiszolgáltatottságát, és csökkenti az esélykülönbségeket.”
Az igazi baloldalt itt kell keresni.
Nekik van esélyük a politikai porondon váltóerőként fellépni.
7.
huttinger
2012. 02. 06. 1:43
nyugi.
8.
lacikoma58 (látogató)
2012. 02. 06. 21:32
elmennek ök is meg az elmebeteg választói is a jó k...a édesanyjukba.ha önekik is 47.500-ftból kéne megélni kiváncsi vagyok hányan éltetnék a vezért.és még van a pofájukon bőr szidni a régi rendszert.ez abszurdum,de üzenjük,nem feledünk
ÍRJA MEG VÉLEMÉNYÉT, KÉRDÉSEIT!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.